Húsz éve vagy halott, anyám; a némaságod szárbeszökkent. Fénytelen varjúszárnyakon emléked milyen messzeröppent! Szívedre font mirigyhalál nyers-pirosan ömlő tenyészet - fulladva érzem néha már mint folytatásod, örökséged: szívemet lassan körülzárja egy bosszuló rohamcsapat, ér-utacskákon átnyomulnak, eltömődnek a lég-utak - megállok fulladt-elakadva, nem hegytetőn! az messzi még! - ahogy Te karfába fogózva, úgy kapaszkodom én beléd. [...]
↧