Utolsó állomás, közömbös, árva község, Hol fonnyad az öröm és elhervad a vágy, Hol lassan omladoz az avatag örökség S vak Béla lelke sír mohos torony falán, Ha egyszer erre jő egy távoli, finom nő, Kinek szivében a könny harmata remeg És lelke bánatos, mint nárcisz, mely síron nő, (Ó távoli öröm, ó messzi szép [...]
↧